Egy fényképalbum, egy negatívtáska és közel 80 játékfilm. Ennyi marad egy filmművész után, aki az életét áldozza szeretett szakmájának. Vass Károly operatőrről szégyenletesen keveset tud az utókor, azt is többnyire rosszul. Pedig olyan világhírű remekműveket fényképezett, mint az M - egy város keresi a gyilkost vagy a Dr. Mabuse végrendelete, melyek inkább Fritz Lang nevét és a német expresszionizmust juttatják eszünkbe, nem pedig azt, hogy ezekre a filmtörténeti klasszikusokra egyik alkotója révén mi is büszkék lehetünk. Vass Károlyt Karl Vassként jellemző módon, inkább a németek tartják számon filmtörténetükben, holott Magyarországon forgatott játékfilmjeinek száma is több tucatra rúg.
De ne szaladjunk annyira előre! Bő negyed századot felölelő történetünket, melynek egyes állomásai a Fortepanon közölt hagyatéka segítségével fényképeken is végigkövethetők, kezdjük egy örömhírrel: Vass Károly több tucatnyi elveszett némafilmes munkája közül nemrégiben előkerült az egyik, amely filmes pályafutásának első évében készült Budapesten. Ez a film volt A tűz, amelyet tavalyelőtt restaurált és be is mutatott a Filmarchívum. Íme a töredékes formában fennmaradt, de nagyszabású díszleteket felvonultató és igényesen fényképezett film előzetese, amely segítségével némi képet kaphatunk a bő egy tucatnyi magyar némafilmet jegyző pályakezdő operatőr igényességéről.
Vass Károly némafilmes munkáinak nagy része elveszett. Teljes egészében csupán egy, az 1918-ban készült Aphrodité maradt fenn. Pedig termékeny operatőrnek számított, hiszen évente hatnál is több film fényképezését bízták rá a budapesti filmgyárakban. Ez nem is véletlen, hiszen nem a semmiből érkezett az új médiumhoz. Az 1896 nyarán született fiatalember az érettségi megszerzése után a németországi Busch optikai művekhez került, ahol a fényképész szakmával is megismerkedhetett. Visszatérve Budapestre, az Uher és a Star filmgyárak különböző produkcióiban dolgozott, mint operatőr. Az imént látott filmet 21 évesen, önállóan készítette, de nem volt 24, amikor 1919-ben Korda Sándorhoz, Kertész Mihályhoz és a magyar filmszakma többi kiválóságához hasonlóan ő is elhagyta szülőföldjét. Előbb Bécsbe ment, majd 1920 augusztusában tovább utazott Berlinbe, ahol szinte azonnal sikerült bekapcsolódnia a német filmgyártásba. Még abban az évben két filmet fotografált.
1938-ig élt Berlinben, ez idő alatt mind a néma-, mind a hangosfilmkorszakban sűrűn foglalkoztatták. Gyakran dolgozhatott igazi világsztárokkal, Conrad Veidt-tel, Paul Wegenerrel vagy a berlini magyarokkal: Putty Liával, Bánky Vilmával, Esterházy Ágnessel. 1926-ban egy munka kapcsán Emil Schünemann német operatőr társaságában eljutott Japánba és Kínába is, ahol egyszerre két gyarmati kalandfilmet is leforgattak. "Kokó" nevű papagáját is ekkoriban kapta egy indiai maharadzsától. 
A madarat később Budapestre is magával hozta és az egész ország megismerhette, hiszen több magyar filmhez is kölcsönadta "statisztálni". De a német stábokkal nem csak egzotikus vidékekre, hanem az Egyesült Államokba is eljutott a húszas években. A Fortepanra felkerült a hosszú hajóúton és az Újvilágban készült néhány fényképe.
A hangosfilm beköszöntével többnyire dokumetumfilm-stábokban dolgozott, bár Fritz Lang világhírű filmklasszikusának, a Dr. Mabuse végrendeletének is egyik operatőre volt. Néhány évvel később ugyancsak többedmagával dolgozott azokon a szintén világhírű filmeken, amelyek ismertségét azonban már nem a művészi mondanivaló jelentette. Leni Riefenstahl híres Olimpia-filmjéről van szó, amely az 1936-os berlini Olimpia grandiózus, kétrészes filmdokumentuma. A világ-sporteseményre, noha végig dolgoznia kellett, édesanyját és egy rokonát is kihívta Berlinbe, akikről több fényképfelvételt is készített a különböző tribünök előterében és a város néhány pontján. A több tucat fényképből végül külön Olimpia-album született, amit a Vass Károly hagyatékát megmentő és őrző rokon, Szabó Sándor a Filmarchívumnak ajándékozott.Tőle tudjuk, hogy a fotósorozat nem teljes: a háború után kiszedték azokat az oldalakat, amelyeken Hitlert és a náci vezéreket örökítette meg a kordonjeggyel rendelkező filmoperatőr. Riefenstahl nyilván azért választotta a 20 főnél is többet számláló operatőr-csapatba a magyar filmest, mert egy évvel korábban már dolgozott vele egy másik, ugyancsak híres-hírhedt filmjében, Az akarat diadala című náci propagandafilmben. Vass azonban ekkoriban már nem érezte olyan jól magát a Német Birodalom filmvárosában, ezért a háború kitörése előtt nem sokkal úgy határozott, hogy visszatér Magyarországra.
A Hunnia Filmgyár azonnal foglalkoztatta a hazatért szakembert, az első esztendőben hat filmet készített itt. A véletlennek köszönhetően már az első időkben viszonylag sokat forgatott a Tolnay Klári-Ráthonyi Ákos házaspárral, akik nagyon megszerették a rokonszenves fiatalembert. Ez a kép is 1938-ban, Ráthonyi Gyimesi vadvirág című filmjének forgatásán készült, az ismeretlen pipázó férfi társaságában Tolnay Klári, Ölvedy Zsóka és Tímár József. Ettől kezdve Ráthonyi számos filmjét Vass Károly fényképezte, de Jávor Pállal is baráti kapcsolatban volt, sok nagy sikerű filmjében dolgoztak együtt. Közben fényképész hobbijának is szenvedélyesen hódolt. 6X9-es negatívjait gondosan feliratozva tette el egy kis táskába, így ma is tudjuk, hogy az árvízi riportja és az esküvői és temetési sorozata pontosan hol és mikor készültek. Igaz, nem tudni, miért és milyen megbízásból készítette ezeket, valószínű azonban, hogy a filmesekkel való ismeretség révén jutott el ezekre a helyekre és puszta szórakozásból készítette el a felvételeket. De lehetséges, hogy nem így történt, hiszen az egyik képen, ahol egy fejre állt Opel Kadett látható, a roncs mellett áll két másik filmes is: Ráthonyi Ákos rendező és Takács Antal filmproducer. Talán egy balul sikerült külső forgatási napon készült a kép?
1945-ig évente átlagosan 5 filmet fényképezett, még külföldre is eljutott magyar stábbal. 1943-ban a bolgár riviérán forgatták Bán Frigyes A tenger boszorkánya című filmjét, amelynek forgatási munkálatai azonban félbeszakadtak. Utolsó filmjét is más fejezte be, de már csak a háború után. Ez volt a híres Kétszer kettő, amelynek férfi főszereplője, 1944 végén elhagyta az országot, sorsára hagyva Manninger János befejezetlen filmjét. A munka nagy részét emiatt újra kellett forgatni más színésszel, csak azokat a beállításokat meghagyva, ahol a főszereplő háttal látszik. A pótforgatásokat a kollégának, Makay Árpádnak kellett elvégeznie, mert Vass akkor már egy svájci szanatóriumban feküdt és idegösszeomlással kezelték. A német propagandafilmesek Budapestre bevonulva ugyanis megtalálták egykori munkatársukat és arra kérték hogy egy Messerschmidt bombakioldójára felkötözve fényképezze a bombázásokat. Amikor Vass ezt visszautasította, azzal fenyegették, hogy ha nem teljesíti a feladatot, akkor azonnal megkapja a behívóját és parancsra kell megtennie. Végül felvette a képsorokat, de a sokkhatás kikészítette. 
A háború után hazatérve nyilván emiatt és berlini évei és filmjei okán már nem helyezkedhetett el a szakmában, ráadásul Logodi utcai lakása az angol bombázások következtében megsemmisült. Rokonokhoz költözött és megpróbált talpra állni, amikor 1952 táján egyik nagynevű színész kollégája feljelentette és az ÁVH kezére juttatta. Az Andrássy út 60-ban tartották fogva heteken és hónapokon keresztül, belső szerveit is tönkre verve a vallatások alkalmával. Világnézetét nyilván nem akarták, így nem tudták megérteni, de mivel semmit sem tudtak rábizonyítani, végül elengedték az 56 éves filmművészt. Vass Károly 1953. október 3-án hunyt el mindenét elvesztve, szakmájától teljesen elfeledve. Még sírhelyhez is családi segítség révén jutott: nagybátyja az esztergomi érsekprímás jogtanácsosa ingyen sírhelyeket kapott maga és családja számára és mivel Vasst nagyon szerette, ide került hát ő is. Esztergomban, a szentgyörgymezei temető temetőkápolnája mellett hantolták el. Emlékét felidézve megpróbáltuk megkeresni sírját, de nem találtuk. Talán nem volt, aki megváltsa a sírhelyet, ezért kerestük hiába hatvan év után. Így múlik el az élet, úgy látszik, ez marad egy emberből: egy fényképalbum, egy negatívtáska és közel 80 játékfilm.
