Először nem is hittem a szememnek, amikor megpillantottam a hatperces részletet egy amatőrfilmes hagyatékban, aztán egyértelművé vált, hogy 1937 júniusában járok a "120-as tempó" című film forgatásán! A csaknem 80 évvel ezelőtt készült werkfilm mostantól kezdve közkincs, noha a film- és várostörténészek számára még tele van megfejtésekre váró részletekkel. Kassay (Kocsuba) Elemér bizonyára hálásan tekint le rokonaira valahonnan egy felhőről és azt látja, hogy távoli unokaöccse, Karabélyos Péter lelkesen ápolja a családi emlékeket, és ahol lehet, meg is osztja mindazt ami megmaradt. Köszönet érte! Ebből a hagyatékból került a Hangosfilmhez az a 9,5 mm széles amatőrfilm is, amiről most szó lesz.
Az amerikaiak vagy a nagy filmgyártó nemzetek számára nyilván nem akkora jelentőségű egy ilyen filmrészlet, de nekünk fontos dokumentum, hiszen nálunk annak idején sokkal kevesebb embernek volt ilyen kamerája és sokkal ritkábban jutott el amatőrfilmes a filmgyárba. Még fényképen is viszonylag kevéssé maradt fenn olyan dokumentáció, amely a magyar filmipar gyártástörténeti részét reprezentálná, nemhogy mozgófilmen. Most pedig rögtön itt ez a hat perc, ráadásul mindjárt az "Aranykorból", a legnagyobb sztárokkal, Kabos Gyulával, Muráti Lilivel és a 26 éves Básti Lajossal. Hogy a filmen szereplő filmgyári műszakiak és színészek miért olyan kedvesek a kamerához, annak egyszerű a magyarázata: maga a producer, Kassay Elemér állt mögötte, ő készítette emlék gyanánt ezeket a képsorokat, mivel ez volt rövid filmes pályafutásának első állomása.
S hogy mit látunk a filmen? Valahol a Margitszigeten peregnek az első képsorok, ahol egy úgynevezett autós "fahrtfelvétel" zajlik éppen. Vidor Andort és kameráját a nyitott tetejű kocsiban helyezték el, és feladata szerint Muráti Lilit és fehér kocsiját fényképezte menet közben. Érdemes megfigyelni, hogy ezek a képsorok, amelyek a kész film elejére kerültek aztán, néma kamerával készültek, vagyis a hangosztály nem vonult fel a felvételhez. Ha ott lettek volna, még egy hatalmas autót látnánk és mikrofonok, kábelek garmadáját. A kocsi közben száguld ide, száguld oda, míg végre 1:10 körül megérkezik egy ismeretlen oszlopos épület, a filmbéli Turner bankház elé. Hogy ez hol lehet, eddig még nem derült ki. Aztán a Ferencz József, azaz a mai Széchenyi István tér következik. Itt látjuk viszont a fehér autót, amint elszáguld a pesti hídfőn még álló két vámház között. Ezután az a jelent jön, amikor a film elején a rendőr felírja az Andrássy úton száguldó kocsit, pontosabban nem is azt, hanem a film főcímét. Vicces megoldás, kicsit ellentmond az iskolában tanult, munkástüntetéseket kardlappal szétverő pesti rendőr figurájának. Az ezt követő képsorok kicsit zavarosak, nyilván valami hosszadalmas "beállást" láthatunk a Duna-parton, viszont 2:25-nél egyszer csak feltűnik maga az amatőrfilmes producer is.
A film második fele a Hunnia Filmgyárban, Zuglóban készült. Itt a műteremben és a filmgyár udvarán zajló eseményeket kísérhetjük figyelemmel. A műteremben éppen a Kabos játszotta Richter álomjelenetének és az estélynek a felvételei zajlanak, de mintha villanásokra feltűnne a Turner-villában játszódó ruhacseréből is valami. Fénypróbák, beállások, távmérések, hunyorgó emberek és mozdulataikat próbálgató színészek jelzik, hogy folyamatosan közvetlenül a felvételek előtt vagyunk. Az amatőrfilmes kamera ugyanis már nem foroghatott felvétel alatt, hiszen ezek már hanggal együtt készültek és az érzékeny mikrofon összeszedte volna a kisfilmes handycam kerregését is. Ezekben a jelenetekben egyébként megtaláljuk Kabos Gyulát, akiről ez az egyedüli fennmaradt privát felvétel. Rajta kívül látszik még Vízváry Mariska, Mezey Mária, Mihályffy Béla és Köpeczi-Boócz Lajos, valamint az álomjelenetben Simon Marcsa. Ez utóbbi beállítás is csak egy próbát mutat be. Ezt onnan lehet biztosan tudni, mert Kaboson, -nyilván a nagy meleg miatt- nem zakó, hanem egy csíkos vászonkabát van. Nem mellékes körülmény, hogy ez a jelenet a történet szerint a szabadban játszódik, mégis műteremben vették fel. Kassay megörökítette az udvaron jelenetükre várakozó színészeket is. Aki nem ismeri a tengernyi időt felemésztő forgatások hangulatát, az most ízelítőt kap belőle, amikor a fiatal Bástit látja bunyózni a sminkmesterrel, vagy a filmbéli szerelmespár biciklis bravúrjaiban gyönyörködik.
A stábból feltűnik még a pályakezdő Makay Árpád, a Talpalatnyi föld és sok más későbbi magyar filmsiker operatőre, aki ekkor még pályakezdőként Vidor Andor asszisztense lehetett. Szerencsére jól látszik a rendező, Kardos László is. Ő néhány hónappal később a zsidótörvények elől menekülni kényszerült és 1940-ben már hollywoodi rendezőként, Leslie Kardos néven hallatott magáról.
A 120-as tempó adatlapja még nem került ugyan fel a Hangosfilmre, de aki szeretné, a teljes filmet megnézheti itt. Ezzel a kis werkfilmmel együtt nézni pedig valóban izgalmas élmény, különösen akkor, ha tudjuk mekkorát változott a világ azóta: mennyire másképpen zajlanak a külső felvételek egy mai filmnél és mennyire más a műterem szerepe és jelentősége a mai filmgyártás számára. Még jó, hogy egy-egy ilyen véletlenül előkerülő dokumentum időnként emlékeztet erre a küzdelmes hőskorra és azokra a mesterekre, akiknek mindezt az örökséget köszönhetjük!
