Nyilván valami filmgyári kukából kerülhetett előbb egy magán filmgyűjtőhöz, onnan a Filmarchívumba Sándor Pál 1969 nyarán forgatott filmjének munkakópiája. Egészen pontosan annak is csak egy 8-9 perces tekercse, amely a látszat ellenére érdekes információk őrzője.

A szabadkígyósi Wenckheim-kastélyban és parkjában forgatott Szeressétek Ódor Emíliát! igazán szép munka, sok látványos beállítással, pazar jelmezekkel és olyan nagyszerű színészekkel a főbb szerepekben, mint Sulyok Mária, Bulla Elma és Törőcsik Mari. Nem csoda, ha a stáb és a rendező mindig nosztalgiával és szeretettel emlékszik vissza a több héten át tartó produkcióra.

A most előkerült filmtekercs nem sokat tesz hozzá a film háttértörténetéhez, legfeljebb a filmgyártás akkori technikai kulisszái mögé enged némi bepillantást. A 300 méternyi filmtekercs különlegessége ugyanis az, hogy a képanyag mellett (amely egyébként tökéletesen megegyezik a készre vágott alkotáséval) egy olyan hanganyag hallható, amely a felvétel pillanatában készült és nem a kozmetikázott, hónapokkal később készített utószinkron. Még a kamera zúgása is jól hallható a felvételen, aminek oka, hogy valószínűleg nem használták a felvételekkor a zajvédő dobozt, ami nyilván alaposan megnehezítette volna Zsombolyai operatőr dolgát a sok felvételi helyszínen. A fenti képen sem látunk az állványon ilyen "sound-blimp"-et, ami nyilván bumfordi méretei miatt kapta nevét a léghajóról. A hatás kedvéért be is mutatunk egyet, ráadásul éppen a Zsombolyai által is használt Arriflex gyári kofferét.

A hang annyira eredeti, úgynevezett "vezérhang", hogy még a felvétel végét jelző "Ennyi!" kiáltás is jól behallatszik itt-ott. Néhol pedig teljesen néma a filmszalag, hiszen nyilván ehhez a munkakópiához eredetileg tartozott egy perforált szélű magnószalag is, ami a képpel összefűzve biztosította a tökéletes szinkront. Ez ugyan nem került elő, de ami megmaradt a kép melletti fényhangsávban, elegendő ahhoz, hogy ízelítőt kapjunk egy hatvanas évekbeli filmforgatás körülményeiről. Az eredeti változattal összenézve a most előkerült tekercset, valóban több mint érdekes, ahogy a főszereplő Szabó Ildikó és diáktársa megpróbálják túlharsogni a dobozhangú barokk playbacket. 

A kép mellé odavarázsolt hangcsík csak segítségére lehet azoknak, aki behatóbb tanulmányozás alá kívánják vonni a filmrészlet hanganyagát. És ha kedvük támad belehallgatni a végleges változatba is, annak sincs akadálya, de a 2. perctől tegyék! És ha rám hallgatnak: kikeresik a megfelelő szinkronpontot, mert egyszerre indított playerekkel a legérdekesebb!