Ugye már önök is régen olvasták a címben szereplő feliratot moziban? Bevallom, megdobbant a szívem, amikor nemrégiben újból találkoztam a 420-as urak című indiai filmmel, melynek kópiája ezzel a nosztalgikus, mondhatni otthonos felirattal kezdődik. Gyorsan el is határoztam, hogy az élményt megosztom önökkel.

Raj Kapoor 1955-ös filmje a maga idejében olyan fontos volt az akkori idők egyetlen hazai filmterjesztő vállalata, a MOKÉP számára, hogy a kétrészes fekete-fehér drámának trükklaborban külön magyar főcímet készítettek. Ez azt jelentette, hogy a film eredeti főcíméhez hasonló, de az utolsó szóig magyar főcímet készítettek és azt vágták rá az összes kópiára. Hát ez ma már elképzelhetetlen!

Ha egy film eredeti főcíme túlságosan "bonyolult" volt, azaz a feliratok alatt az élőszereplős cselekmény már futott, vagy animált módon tették egyedivé az alkotók a főcímüket, a magyar változat többnyire leegyszerűsített formában, benyomóklisékkel került az eredeti filmszalagra. Ugyanez vonatkozott csaknem minden esetben a nem szinkronizált filmekre is, hiszen azoknak magyarítását feliratokkal oldották meg. És micsoda feliratokkal! Az emulziót a laborban felpuhították és fehér kesztyűs kezek egy hatalmas Singer varrógép-szerű zakatoló gép gyomrában cserélgetve a SIM-kártya nagyságú nyomókliséket, valójában kimarták az emulziót a betűk alakjában. Ez a módszer persze néha nem a legtökéletesebben sikerült és például a Nyolc és félben reménytelenné tették Mastroianni fehér ingén a fehér betűk elolvasását. A mai lézeres technológia mellett már nehéz elképzelni a hatást, de bizonyára az is furcsa lehet a mai szemlélő számára, hogy az elhangzó szövegeknek csak a tömörített összegzését közölték a magyar változatban. Már közepes nyelvtudással is könnyen leleplezhetők a filmfordítók, mint ahogyan ennél a klasszikusnál is árulkodó a fordítás összecsapottsága.

Pedig a Vágy villamosa nem akármilyen film! És ami számunkra külön is érdekes: a főcím előtt, a néma részben olvasható a film eredeti cenzúraengedélyének másolata, amit már a némafilm idején is kötelező volt a filmek legelején feltüntetni. Íme:

Azonban a legegyszerűbb főcímmagyarítások között is akadnak szép munkák. Íme az Örök visszatérés 1943-as főcíme, melynek nem csak egyedileg rajzolt betűtípusa, hanem súrlófénnyel bevilágított raszteres háttere is figyelemre méltó.

 Ez a fekete-fehér filmen különlegesen szép hatású háttér egyébként nagy divat volt a háború utáni években. Gyakran variálták a domború rasztereket ún. "zúzmarás" festéssel. A lényeg mindig a lapos világításban volt, ami a mintázatot kiemelte és a felirat egészének sejtelmes, izgalmas hatást kölcsönzött. 

A módszert nyilván az amerikaiak találták ki, de a szovjetek fejlesztették tökélyre. Itt például sima háttérben a feliratok emelkednek ki, nyilván gipszből vagy papírból készítették a főcímfeliratot, hogy a hatás még plasztikusabb legyen.

Ugyanezt a hatást próbálta elérni az 1944-ben készült Várj reám című szovjet film főcíme is, a fény azonban itt nem valódi: amerikai retussal készült. A "zs" betűn tanyázó légy viszont nagyon is valódi, ha mozgásban néznénk a főcímet, nem is egyet látnánk a betűkön ugrálni!

Ide kívánkozik a GOSZFILMOFOND, a Szovjetunió állami játékfilmraktárának, a világ egyik legnagyobb filmarchívumának logója is, mely nélkül még nem hagyta el kópia az intézmény kapuját.

Ennek háttere is grafikai fénysávokkal készült, viszont nagyon hatásosan. Még mai szemmel is különleges és izgalmas. A következő főcímtábla is ritkaság: egy 1940-es norvég filmdráma Magyarországon készült főcímének részlete plasztikus fontokkal és egyedileg festett márványos háttérrel.

A Második Világháború előtti években egyébként már igen magas igényekkel készültek idehaza a filmfeliratok. Tudjuk, hogy Karinthy Frigyes is fordított külföldi filmeket, azaz képközti feliratokat a némafilm idején, de az már nem köztudott, hogy Kalmár László, a Halálos tavasz rendezője is filmfeliratok rajzolásával kereste a kenyerét a húszas években. Hogy ki rajzolhatta a The Song of Bernadette című 1943-as film főcímét, azt viszont mi sem tudjuk, de hogy komolyan vette a munkáját, az a filmet bevezető inzertből kiderül.

Ellenpéldánk is van, igaz nem magyar, hanem vélhetőleg csehszlovák vagy német kéz munkája. Voltaképp egy furcsaságról van szó: egy 1934-es amerikai western kétnyelvű főcíméről, amire "ráadásként" benyomták a magyar változatot is. A Viva Villa! sikerén ez nyilván mit sem változtatott, bizonyára rongyosra játszották volna a kópiát akkor is, ha egyáltalán nincsen rajta semmi felirat.

Közvetlenül a háború utáni évek valamelyikében készült Hitchcock háború alatti krimijének magyar főcíme, amely egyedileg rajzolt betűtípusával valódi izgalmat ígér.

Hogy milyen lehetett az akkori fordítás, elképzelhető az egyik főcímtábla kissé bikfa megfogalmazásából, ahol a vágó, mint "film szerkesztő", a hangmérnök pedig "hang irányítóként" van feltüntetve.

Végére hagytuk a koalíciós évek egyik legnagyobb amerikai filmsikerét, amely idehaza érthetetlen módon a Valakit megöltek címet kapta. A háború utolsó évében készült film címadó dala pillanatok alatt sláger lett idehaza. Nem minden ok nélkül! 

A gyönyörűen fotografált film főcíméhez, noha nem volt szinkronizált film, így szövegeit benyomták, megpróbáltak különleges főcímszót készíteni. Ez sikerült is! Ilyen klisével tényleg ritkán találkozik a filmrégész.