„Istenem, de jó lett volna ebből színes filmet csinálni!” - sóhajtott fel 1941-ben a Filmiroda állófotósa egy tesztvetítésen, ahol a török időkben játszódó A beszélő köntös musztereit nézegette éppen a stáb. Katona Jenő gyártásvezetőnek szöget ütött a fejében a mondat, és még aznap éjszaka el is kezdte tervezgetni az AGFACOLOR tekercsek ide-oda szállítását a budapesti filmgyár és a berlini laboratórium között. Végül sikerült rábeszélnie a producert a többletköltségre, az operatőrt a lehetetlennek tűnő feladatra, s így megszülethetett az első színes magyar játékfilm, amelyről később kiderült, hogy mégsem lehet az első, mivel csupán három jelenetét forgatták csak színesben. Az első teljes egészében színes filmünkre, a Ludas Matyira még nyolc évet kellett várni.
Pedig a színes filmnyersanyag akkor már egyáltalán nem volt elérhetetlen álom. Sok civil fényképezett színes ún. fordítósfilmre, amiből papírkép még nem, viszont borotvaéles diakép született. 1940-ben három magyar amatőrfilmes leforgatta az első színes magyar bábfilmet, az Aqua Vitae-t, és velük párhuzamosan egyre többen kezdtek színes 8 és 16 milliméteres keskenyfilmmel kísérletezgetni.
A mozikban már a harmincas évek közepe óta lehetett színes filmet látni, főleg amerikai produkciókat ugyan, de a műsor előtti reklámblokkban szép számmal szerepeltek magyar gyártású egy-két perces tekercsek is, amelyek többnyire Macskássy Gyula műhelyében készültek. Az előadások előtti szünetben vetített reklámdiákból száznál is többet bemutattunk már az utóbbi hónapokban, ezek is csaknem mindig színesek voltak, igaz teljesen más technikával készültek. A színes fotó azonban mindenképpen szenzációnak számított a negyvenes évek elején. Olyannyira, hogy egyre nagyobb sikert arattak a vetített képes előadások, amelyeket színes diasorozatokból állítottak össze. Még A beszélő köntös kapcsán is rendeztek ilyet, hiszen a film standfotósa, Inkey Tibor százas nagyságban lőtte a színes képeket a film forgatásán. Ennek az egypéldányos diasorozatnak azonban nyoma veszett, csak néhány darab maradt fenn belőle Inkey hagyatékában. Nagy kár érte, mert egyedülálló dokumentuma lenne a magyar filmgyártás korai időszakának. Az ilyen színes werkfotó-sorozat amúgy is ritka, mint a fehér holló. Konok Tamás hagyatékában található a legnagyobb összefüggő sorozat az 1943-as Sári bíró forgatásáról, amiből néhány felkerült a Fortepanra. Ugyanott megnézhető egy színes sorozat a Nemzeti Színház egyik előadásának próbáiról is, ami szintén elég értékes dokumentum. Ami ezen kívül színes filmfotó ismert, az egy vicces portré Págerről és Dayka Margitról a Háry János forgatásáról 1941-ből. 
Sajnos nem tudni ki készítette és mekkora sorozat lehetett eredetileg. Annyi bizonyos csupán, hogy évekkel ezelőtt került a Hangosfilm gyűjteményébe Gaál László egykori gyártásvezető hagyatékából, sok más értékes fekete-fehér forgatási képpel együtt. Ezért is óriási szenzáció, ha ilyesmi előkerül, és reméljük, hogy nem csak nekünk szerez nagy örömet, hanem mindenkinek, aki szereti a régi magyar filmeket!
Ma reggel ugyanis nagy öröm ért minket, amikor megkaptuk Fortepanos barátaink levelét, benne három hihetetlenül érdekes színes képpel. Kettő ezek közül a Gül baba forgatásán készült 1940-ben, a harmadik egy teljesen más jellegű. Mielőtt megmutatnánk őket, el kell árulnunk, hogy sajnos fogalmunk sincsen arról, ki fényképezhette őket, de ezt még a képek tulajdonosa, Markovics Ferenc fotóművész sem tudta nekünk megmondani. Viszont elképesztő történetet mesélt a diaképek előkerülésének körülményeiről, amiben benne van az egész háború utáni Magyarország zűrzavara. "1945-ben vagy 46-ban vehette apám az akkori Teleki téri ócskapiacon, mert szüksége volt azokra a jó minőségű fém diakeretekre, amelybe eredeti tulajdonosa bepattintotta ezeket a kockákat. Ez valami Gamma által gyártott keret lehetett, és a saját felvételeit akarta ezekbe beletenni. Még szerencse, hogy soha semmit semmit sem dobott el, így ezek a képek is megmaradtak. Összesen négy ilyen képet vett: a két forgatási fotót, egyet a Magyar Filmiroda operatőreiről és egyet, amin egy őszibarack van. Apám egyébként akkoriban B-listázott jogászdoktor volt, akit éppen akkor rúgtak ki a ceglédi számvevőségről, és aki naponta járt fel Ceglédről a Teleki térre csereberélni, hogy valami pénzt szerezzen a családjának."
És most jöjjenek a képek, amelyek minden bizonnyal nagyban is elérhetőek lesznek hamarosan a Fortepan oldalán. Az elsőn tehát a Gül baba című 1940-es magyar film főszereplői: Jávor Pál (Gábor diák) és Makláry Zoltán (Mujkó cigány) a törökök táborában, vasra verve.
A második ugyanebből a filmből egy jelenetfotó, amin Gül baba (Kőmíves Sándor) és a kádi (Rátkay Márton) látható. A háttérben lévő turbános török és a legyező szolga ismeretlenek.
A filmgyártás történeti háttere iránt érdeklődők számára a harmadik kép nyilván a legizgalmasabb. Ezen, ha minden igaz, akkor a fiatal Török Vidor operatőr látható a kamera jobb oldalán, és ebben az azonosításban nagy segítség az MFI, azaz a Magyar Film Iroda sajtós karszalagja. Ez arra is enged következtetni, hogy valamiféle állami vagy politikai rendezvényen készült a kép, ahová a riporterek a karszalag segítségével jutottak be. Még egy dolog, ami nagyon valószínű: az operatőrök az MFI hangoskocsijának tetején állnak, azért látjuk őket ebből a szokatlan perspektívából. Az is biztos, hogy a Hősök terén készült a felvétel, legalábbis ilyen lámpa ott volt a háború előtt, mint az ebben a híradóriportban többször fel is tűnik. Az pedig nyilvánvaló, hogy már a háború éveiben járunk, hiszen mint látható, az operatőrök egyszersmind a Haditudósító Század katonái is.
