Az 1931-től a háború végéig készült mintegy 350 magyar játékfilmünk jó része szerencsére megmaradt vagy az évek során előkerült egy kópiája, és ma többé-kevésbé nézhető állapotban őrizzük a filmarchívumban. A kevés kivétel közé tartozik az 1939-ben forgatott és még ugyanaz év decemberében bemutatott Szárnyas dandár című és Zúgnak a szirénák alcímű háborús filmdrámánk, amely teljes megsemmisülését nyilvánvalóan témaválasztásának és tartalmának köszönhette.
Ha meg is volna, a Viharbrigád, az Egy gép nem tért vissza, a Magyar sasok és az Üzenet a Volga-partról című, egyébként teljes hosszában fennmarad magyar filmekkel együtt, nyilván nem sűrűn szerepelne a régi filmeket bemutató tévécsatornák műsorán. Az ok nem csak a politikai beállítottságában keresendő, hanem a meglepően gyenge történetében is, melynek szülőatyja Evva Ernő főhadnagy volt. Vázlatos elképzelése, vagy szinopszisa nyilván olyan gyenge lehetett, hogy azon már Békeffy István gyakorlott keze sem tudott sokat segíteni a forgatókönyv megírásakor. Ráadásul ezt a kezet, ami olyan klasszikusokat segített világra, mint a Régi nyár vagy a Mágnás Miska, még az is megkötötte, hogy a produkciós költségek nagy részét a miniszterelnökség finanszírozta.
A német filmgyártás hírhedt produkciói, a Lützow-sasok, a Stukák, a GPU és a Jud Süss mintájára idehaza is meghonosított háborús filmek sorát talán éppen ez a film nyitotta, melynek első forgatási napja augusztus 16-án volt a veszprémi repülőtéren. A munkák jó része külsőben zajlott, mivel a történet vadászrepülőink mindennapjaiba engedett betekintést és a cselekményt számos légitámadás és légi csata tarkította. A felvételek a Honvédelmi Minisztérium Vezérkari Főnökségének irányítása és ellenőrzése mellett készültek, s az ügy komolyságát jelzi, hogy a földi felvételeken három, a légi jeleneteken pedig egy operatőr dolgozott. De itt még nincs vége! Az elveszett filmfőcím helyett a korabeli sajtó tudósít arról, hogy a felvételek további közreműködői voltak "a m. kir. légierők alakulatai, a m. kir. légvédelmi tüzéralakulatok, a m. kir. államrendőrség, a Budapesti Önkéntes Mentőegyesület, Budapest Székesfőváros Tűzoltósága és Budapest Székesfőváros üzemei".
Amikor 1939. december 1-én az Urániában díszelőadás keretében bemutatták a Szárnyas dandárt, nyilván színvonalasan elkészített, de mégis gyenge magyar filmet láthatott a nagy számban megjelent egyenruhás közönség. A díszvendég az Első Világháború egyik hőse, József királyi herceg volt, akinek érkezését és a filmet bevezető beszéd néhány gondolatát a filmhíradó is rögzítette.
Az elveszett repülősfilmről mindezidáig csekélyke fogalmat alkothattunk csupán. Ismert volt az alkotók névjegyzéke, a film cselekménye, melynek kivonatos változatát itt el is olvashatják a 7. oldalon, de ezen kívül jóformán semmi egyéb. Fogalmaink nem bővültek jelentősen most sem, amikor a közelmúltban váratlanul előkerült a film stábfotója, amit általában az utolsó forgatási napon, műteremben vagy külsőben szoktak elkészíteni, azok részvételével, akik az adott jelenet szereplői voltak. A képet már ismerhettük korábbról, pontosabban annak egy gyengébb, újságban megjelent változatát. Íme itt az eredeti.
Bevallom, a kép sok fejtörést okozott, mivel a rajta látható személyeknek csak egy töredékét sikerült beazonosítani. Szerettem volna az egyetlen még élő szereplőjéhez, Hidvéghy Valériához eljuttatni a képet, de a művésznő akkor már nagyon beteg volt, így nem segíthetett. Nyáron bekövetkezett halála után végképp magamra maradtam a megfejtéssel, így most megosztom mindenkivel, hátha együtt sikerül több személy kilétére is fényt deríteni. A rejtvény megfejtéséhez, mintegy mellékletként megmutatom a kép sajtóban megjelent változatát, melyből immár a képaláírás ér a legtöbbet. Vagy mégsem? Ugyanis már a bemutatási irányt jelző "jobbról-balra" sem stimmel, ha valaki jobban megnézi..jpg)
Egyet azonban biztosra vehetünk: a szövegben jelzett személyek jelen vannak a képen. Már ez is nagy segítség! Közülük sikerült is megtalálni...
Hidvéghy Valériát, Vértess Lajost, Greguss Zoltánt,
Apáthy Imrét, Mihályffy Bélát, az egyik főszereplőt, Rajnay Gábort,
a stáb tagjai közül pedig ...és az egyik operatőrt,
a hangmérnököt, Lázár Istvánt... Makay Árpádot.
Bánáss József századost, oly sok régi magyar film katonai szakértőjét sajnos még nem láttam más régi fényképen, így csak következtetni tudok, hogy a sok rangjelzés nélküli repülős egyenruha között az egyetlen szabad szemmel is jól látható százados ez az úr, tehát alighanem ő lehet az.
Erről az emberről viszont csak annyit lehet tudni, hogy díszletmunkás volt, sok werkfotón szerepel, sőt még egy filmben játszik is. A Göre Gábor visszatér című vígjátékban a filmgyári jelenetben látható. Itt is csapóval a kezében áll, fáradtan, az éjszakai felvételek végeztével.
A stábból még valakit sikerült felismerni. Olyasvalakit, aki a magyar filmtörténet egyik kulcsfigurája volt a film születésének idején. Bécsi Józsefről van szó, aki azzal írta be nevét a magyar filmtörténetbe, hogy ő volt az első magyar filmoperatőr. A Velence kávéház pincére volt eredetileg, és a tulajdonos, Ungerleider Mór figyelt fel arra, hogy a fiú milyen szép tempóban, egyenletesen darálja a kávét. Meg is bízta a kávéház újdonságának, a filmvetítőgépnek kezelésével, ami nagyjából vég nélküli kurblizásból állt. Később, amikor elhatározta, hogy a műsort, vagyis a filmeket is ő maga állítja elő, nem volt kérdéses, hogy kit állít majd a kamera mögé.
Az ekkor már idős operatőr azonosításban sokat segített ugyan a film egyik újságban fennmaradt főcíme, de leginkább ez az 1915-ben készült fénykép bizonyította az azonosságot. Az akkor 55 éves Bécsi egyik utolsó filmje volt a Szárnyas dandár. Ezt megelőzően, főleg a némafilmes hőskorban több tucat játékfilmünk felvételeit készítette.
Akármilyen hihetetlen, az akkor 26 éves Szécsi Ferenc is túl volt már legnagyobb filmsikerein. Kiérdemesült gyermekszínészként tartotta számon a filmszakma, akit már csak itt-ott bíztak meg kisebb epizódszerepekkel. A némafilm idején Szécsi Ferkó is a legfoglalkoztatottabb sztárok közé tartozott, s mint a világ összes gyerekszínésze, ő is tizenévesen vonulhatott nyugdíjba.
Szerencsére elég sok némafilmje fennmaradt, legutóbb a Pál utcai fiúk 1924-ben készült változatára találtak rá Szerbiában. A leghíresebb mégis talán a Megfagyott gyermek című dráma volt, melyben az övé volt az abszolút főszerep.
Az 1939-ben forgatott 2370 méteres Szárnyas dandár, avagy Zúgnak a szirénák film rendezőjét, Csepreghy Jenőt sajnos nem sikerült beazonosítani a tablóképen. Talán a jóképű, szemüveges fehér inges fiatalember lehet, már csak azért is, mert mintha rendezői székben ülne...
Róla egyébként sem lehet sokat megtudni. 1937 és 1940 között hat filmet rendezett idehaza, közülük ez az egyetlen, ami elveszett. Egy filmje töredékként marad fenn (Magyar feltámadás), két vígjátéka pedig a közelmúltban került elő külföldről (Pénz beszél, Családi pótlék). A Szárnyas dandár bemutatója után Lisszabonba ment, majd onnan áthajózott az Egyesült Államokba és soha többé nem hallatott magáról. Egyesek tudni vélik, hogy 1952-ben John Sepridge néven ő vágta Orson Welles Othello-filmjét, de ez legalább annyira bizonytalan, minthogy ennek az elveszett repülősfilmnek egy kópiája valaha is előkerül.
