Isten tudja mi visz rá valakit arra, hogy megőrizze a mozijegyét?! Nekem például sosem jutott eszembe, jóllehet, amikor még sokat jártam moziba, olyan egyformák voltak a jegyek, hogy elég volt egyet eltenni belőle.
Sosem hittem volna, hogy mozijegykultúránk ezt a praktikus, ám nem túlságosan "tetszetős" külsejét még a háború előttről örökölte. Pedig így van! A dizájn apránkénti, de tendenciózus alakulása jól nyomon követhető azon a mintegy félszáz mozijegyen, amit a közelmúltban került elő.
A jegyek felhasználója és gyűjtője ismeretlen. Annyi bizonyos csupán, hogy a harmincas és negyvenes évek derekán volt fiatal és vélhetően hölgy volt az illető. Erre a jegyek hátulján található feljegyzésekből következtettünk, amelyek tanúsága szerint legtöbbször egy-egy barátnőjével nézte meg a premierfilmeket, melyeknek persze nem mulasztotta el címét is feljegyezni.
A címek láttán olykor bizony elérzékenyül a filmrégész, hiszen olyan filmekre szóltak a jegyek, amelyek elvesztek vagy megsemmisültek a háború során. De nem csak emiatt különösen értékes ez a jegygyűjtemény. Kultúrtörténeti jelentőségét az is emeli, hogy némelyike olyan moziba szól, amelynek ma már épülete sem áll. A Casino mozi is egyike ezeknek a szomorú sorsú filmszínházaknak. Az épület az Erzsébet híd pesti hídfőjénél az Eskü téren, valahol a híd alatti parkoló és a buszmegálló helyén állt a háború végéig, amikor bombatalálat következtében elpusztult. Elnevezése a közelben található Magyar Királyi Tiszti Kaszinó épületére utal.
A közelmúltban újult meg a sokáig méltatlanul elhanyagolt Hungária szálló épülete a budapesti Dohány utcában. A szecesszió idején született épület egykor fürdő céljait szolgálta, ám vízellátásának nehézségei miatt 1921-ben úszócsarnokát mozivá alakították át és "Kamara" néven a Hirsch és Tsuk filmvállalat üzemeltette. Ez volt egyébként az első nyitható tetejű mozi Budapesten. A későbbiekben aztán a Kamara neve és funkciója megváltozott és az ötvenes években színházként üzemelt "Fővárosi Vígszínház", "Blaha Lujza Színpad", végül "Tarka Színpad" címen.
A mozik úgy látszik nem kerülik el a sorsukat: győz a konkurens színház. Így volt ez a Károly körúti Broadway esetében is, ami sok megpróbáltatás után végül ma a Belvárosi Színháznak ad otthont. A háború első évében nyílt meg itt, a Dohány és Wesselényi utca találkozásánál az a modern filmszínház, amely, mivel emeletnyi mélységben alakították ki nézőterét, a légitámadások alatt is zavartalanul tarthatta előadásait. A filmszínház névváltozatai plasztikusan mutatják a felette elszálló évtizedeket: 1938-tól "Broadway", a háború végén, a mozik névmagyarosítási hulláma alatt "Barlang", 1945 után "Ady", majd 1957-től, amikor a Filmarchívum kezelésébe került "Filmmúzeum" lett a neve. A rendszerváltozást követően visszakapta eredeti nevét, ám a régi sikereket és bevételt már nem volt képes megismételni, így rövid haláltusát követően, mint mozi végleg bezárt.
És most következzenek a mozik, amelyek még ma is állnak, sőt eredeti fényükben (vagy legalábbis hasonlóban) ma is eredeti rendeltetésüknek megfelelően pergetik a filmeket. Íme a már említett névmagyarosítási hullám egyik mozijába, a Décsibe szóló jegy azokból a napokból, amikor a fővárost már két napja körülzárta a Vörös Hadsereg. Budapest legszomorúbb napjaiból származik ez a mozijegy és bátran nevezhetjük történelmi dokumentumnak is, hiszen a nagykörúti, akkor éppen "Deák" nevű mozi eredeti tulajdonosa, a zsidó származású Décsi bácsi Tolnay Kláriék rekamiéjának ágyneműtartójában lakott. A mozi ma "Művész" néven ismert, egyike régi mozis emlékeinknek.
A Corvin-köz neve leginkább az 56-os forradalom idejéből ismert, pedig a területet és a közepén elhelyezkedő mozit nagy műgonddal tervezték és építették meg az Első világháború után. Eredeti belső terét gyönyörű fotók idézik meg, melyeket a BTM Kiscelli Múzeuma őriz. Mi csak 5 jegyet őrzünk fénykorából, melyek közül most bemutatjuk a legszebbet.
A Kossuth Lajos utcai Puskin látogatóit korabeli plakátok másolatai is emlékeztetik arra, hogy valamikor, a húszas évek végén ezt a gyönyörű, patinás filmszínházat "Forum Filmszínház"-ként ismerte a pesti közönség. A Kamarával, Décsivel és sok más mozival együtt egyik fontos premiermozija volt a fővárosnak és ma is egyik legszebb, legeredetibb és legfontosabb kulturális intézményünk. Két éve, a "Hyppolit, a lakáj" digitálisan restaurált változatának bemutatójakor itt mesélte el a film 98 éves főszereplője, Fenyvessy Éva, hogy 1931-ben ebben a moziban volt az eredeti változat premierje, sőt korábban szereplőválogatása is, amelyen akkor őt a főszerepre szerződtették.
Talán legpatinásabb és legrégibb mozink az Uránia, hiszen épületének tetőteraszán készítették az első magyar fikciósnak nevezhető filmet, "A táncz"-ot 1901-ben. A mór ízlésben, eredetileg nem filmvetítés céljára épült mozi a gazdasági válság idején a német UFA vállalat kezelésébe került, ezért a kis logó a jegy sarkában.
Főnix madárként támadt fel poraiból a közelmúltban egy szintén régi artmozink, a Vörösmarty, amely "Savoy" néven 1935-ben nyitotta meg 400 férőhelyes vetítőtermét. A tető itt is eltolható volt és a nézőtér közvetlenül a bérház zárt körfolyosós udvarára nyílt.
Ha megéri, az Erzsébet körúti Hunnia mozi is idekerült volna a sorba. Tavaly őszi bezárásának híre, reméljük tényleg csak ideiglenes, ezért bízva a mihamarábbi újranyitásban, bemutatjuk az egyik háború alatti előadására szóló jegyet.
Tesszük ezt azért is, mert a most előkerült gyűjteményben a Hunnia, azaz Zrínyi, azaz Olympia mozié a legkorábbi jegy. Ennek külön érdekessége, hogy a kemény kartonra nyomott jegy végében ragasztott reklám található, ami a későbbi korokra már nem volt jellemző. Ennek oka, hogy a látogató nem mozdult el helyéről az amúgy többrészes filmszínházi produkció ideje alatt, ezért csak addig volt szüksége jegyre, míg a helyét megtalálta. Ezzel szemben a korabeli színházjegyek szinte mindegyikén hirdetett valamilyen cég, hiszen az előadás hosszabb is volt és akkoriban két szünettel játszották az előadásokat.
Az újranyitásról végképp lemarad már a körúti Bástya mozi, aminek helyén ma önkormányzati iroda működik. Íme egy dokumentum a mozi "Palace"-korából. Évszám híján nem tudjuk sajnos, milyen előadásra szólhatott, lehetséges, hogy a mozi történetének abból az idejéből származik, amikor a helyiséget Lakner bácsi a gyermekszínháza számára bérelte és esténként az éppen szemközt lakó Ruttkai Évikének is tapsolhatott a közönség.
Utolsó megidézett mozink sincsen már az élők sorában. A "Capitol Filmpalota", melynek neve érdekes módon nem változott az évek alatt, alapvetően fából készült épületét az ötvenes években bontatták le tűzvédelmi okokból. A Keleti pályaudvar tőszomszédságában, a Thököly út torkolatában állt romantikus, kéttornyú épülete, amely még a némafilmek idején épült. Egy, a húszas évekbeli filmbemutatójának kottakiadványából tudjuk, hogy éjszaka pazarul kivilágították az épületet, ami még ezen az ötvenes években készült fényképen is viszonylagos épségben áll a pályaudvar indulási oldalán, nem sejtve közelgő pusztulását. (A felvétel a Fortepan archívum nagyszerű gyűjteményéből való.)
Íme, az egész gyűjtemény.