HTML

Hangosfilm

Beszámoló és kutatási napló a régi filmek és mozikultúra szerelmeseinek arról, hogy mi maradt meg mára mindabból a csodálatos találmányból és iparból, ami a XX. században annyira megváltoztatta a közízlést. Célunk az 1945 előtti magyar film, moziélet, és tömegkultúra-történet felidézése a napjainkban folyamatosan előkerülő relikviák kapcsán. Nem csak publikálunk, de kutatunk is, így kíváncsian várjuk azok jelentkezését, akik akármilyen kicsi darabbal, de ki tudják egészíteni ezt a hatalmas mozaikképet! Valamennyi előkerült és itt publikált relikvia a Magyar Nemzeti Filmarchívum gyűjteményébe kerül.

Friss topikok

Szepesi György utolsó napja a Bródy Sándor utcában

2013.12.05. 12:25 :: mkurutz

Nem éppen a Hangosfilm Blog profiljába vág a téma, de velem történt meg a dolog tegnap délben, és mint az elmúlt korok tömegkultúrájának lelkes kutatója, büszke is vagyok rá, hogy tanúja lehettem a pillanatnak, amikor a 91 éves Szepesi György 68 év után utoljára lép ki a rádió kapuján. Az esemény jelentőségére csak később jöttem rá, hiszen magamtól azt gondoltam volna, hogy egy ilyen történelmi aktust csak dokumentál a Magyar Rádió. De a folyosón, ahol találkoztam Gyuri bácsival, rajtunk kívül nem volt senki.

2013-12-04 11.39.46.jpgSajnos én is éppen úgy jártam, mint Szily László, amikor a Rádió idén 85 éves épületének záróbulijáról tudósított: nálam is csak egy vacak telefon volt, amivel ezt az elmosódott képet tudtam készíteni a távozó legendáról.

Gyuri bácsival egyébként ugyanezen a napon ismerkedtem meg, soha nem találkoztunk azelőtt, de hangját és pályafutását is jól ismertem, hiszen sokat és lelkesen mesélt róla a Filmarchívumban Csőke József sportfilmrendező, akivel jó barátságban és szoros munkakapcsolatban voltak. Valami dolgom volt a Bródy Sándor utcai épületben és a kihalt folyosók egyikén jött velem szembe, kifogástalan eleganciájú öltönyében. A Sportosztályra igyekezett, talán valami szöveget vettek fel vele, nem tudom, de a körülötte lévők a legnagyobb természetességgel végezték dolgukat, mintha nem is ő lett volna az.

2013-12-04 10.49.58.jpg

Elé álltam és bemutatkoztam, elmondtam, hogy jól ismerem régi sportriportjait filmszalagokról, hangját a rádióból, és hogy most nagy megtiszteltetés számomra, hogy kezet foghatok vele. Kedves és természetes volt velem, nyilván megszokta az ilyesmit, pláne mostanában, a 6:3 kerek, 60. évfordulóján. Aztán beült a stúdióba, amit egy keskeny üvegrésen keresztül ismét csak pocsék minőségben sikerült rögzítenem.

Amikor egy órával később a liftnél találkoztunk, megkérdeztem tőle, hogy jól látom-e, tényleg ez az utolsó napja itt, ebben az épületben, ezt válaszolta: "Igen, ma vagyok itt utoljára, a jövő héten már a Kunigunda útján lesz az egész sportosztály, akkor már oda megyek én is." Feltettem ekkor az obligát kérdést, amit ennél jobb pillanatban nem is lehetett volna megkérdezni: mikor lépte át először ennek az intézménynek és épületnek a kapuját? "1945 májusának elején jöttem ide először - és most vagyok itt utoljára" - mondta mosolyogva, aztán kezet ráztunk és elindult a kihalt folyosón. Nem tudom, vágyott volna-e valami másra, valami emlékezetes spontán ünneplésre, de szerintem megérte volna legalább dokumentálni az eseményt. Persze hivatalosan, nem úgy, ahogy én: vacak ostoba telefonnal.

33699.jpgFoto: Fortepan/Kovács Márton Ernő (1949)

5 komment

Címkék: média budapest rádió sport történelem fortepan xx. század sporttörténet kultúrtörténet

A bejegyzés trackback címe:

https://hangosfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr285676706

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bálint Balso 2014.01.31. 17:52:44

Ezt a besúgót nem nyálazni kellene, hanem kiemelt nyugdíját, kitüntetéseit visszavonni. Kérvényezzen adható szociális segélyt valamely, mondjuk a Tiszadobi önkormányzatnál, és áttelepíteni az Avasra, a beilleszkedésre vágyókhoz.
Hogy lehet valakinek ekkora undorító jelleme, hogy miközben az Arany csapat tagjaival jellegzetes vigyorgó pofájával a szemükbe hízelkedett, hátuk mögött meg jelentést írt róluk. Ma meg megy ünnepelni velük, fényezteti magát ez szarházi rikkancs. Nyilvánosságra hozni tetves karrierista és pénzért besúgó múltjának anyagait. 1956-os sunyi tevékenységéről nem is beszélve.Ez a forradalmi kétharmad?

Bálint Balso 2014.01.31. 18:08:20

„Galambos” a bolsevista besúgó

Az Élet és Irodalomban hozta nyilvánosságra a szintén zsidó Paul Lendvai✡, hogy Szepesi az ötvenes és hatvanas években a titkosszolgálat III/II, majd III/III osztályának ügynöke volt. [4]

Szepesi György 1922-ben született, s egyike volt azon zsidóknak, akiket a második világháborúban Magyarországot megszálló szovjetek rászabadítottak a magyar sajtóra, politikai, kulturális és gazdasági életre. Ezek az emberek és utódaik mondják meg ma is a magyaroknak azt, hogy mi a helyes és mi az elfogadhatatlan. Kivételezett, fajvédelmi kirekesztésen alapuló társadalmi helyzetüket korábban a megszálló Vörös Hadseregnek, s mostanában jórészt az elbutított, proli rétegek szavazatainak köszönhetik. A kivételezettek ezért 1956-ban – tisztelet a kevés kivételnek – gyorsan elkezdték csőcselékezni a szovjet uralmat lerázni kívánó forradalmárokat. Így tette ezt Szepesi György is.

Szepesi György az izraeli újságnak adott interjú folyamán elmondja, hogy Friedländler Györgyként látta meg a napvilágot. Paul Lendvai nemrégiben megjelent ÉS-beli cikke szerint az egykori sportriporter Galambos fedőnéven 1950-től a „belső reakció elhárítására” szakosodott BM Politikai Nyomozó Főosztályának besúgója volt. Lendvai leleplezése után Szepesi nem volt hajlandó kommentálni az ügyet.

Budapest díszpolgára és a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjének tulajdonosa 1956-ban is tudta, hogy kiket kell szolgálnia, melyik oldalra kell állnia. A Kossuth Rádióban 1956. október 24-én sugárzott beszédében a „sportolók nevében” többek között ezt mondta: „Értsétek meg, hogy azok, akik most rombolnak, gyilkolnak, rabolnak, s akik a ti békés tüntetéseteket vérfürdővé akarták változtatni, a magyar ifjúság jövőjét próbálják tönkretenni.”

A sportolók persze előzetesen semmit nem tudtak a nevükben elmondott beszédről, s ezért Gyarmati Dezső, Kárpáti Rudolf és mások követelték, hogy Szepesit többet ne engedjék mikrofon elé állni. Volt neki egy másik emlékezetes alakítása is 1956-ban, amikor a Rádió épülete előtti tüntetésen a Bródy Sándor utcai főbejárat fölötti erkélyre kiállva elkezdte csitítani és hazatérésre rábírni a forradalmi tömeget. Az emberek meg elkezdték kővel dobálni, mire Szepesi ijedten visszafutott az épület belsejébe.

S ezek után térjünk vissza az április 21-én megjelent interjúra. „Ötven éves sportriporteri munkám elismeréseként 1995-ben, az én kérésemre, meghívták magyarországi vendégjátékra az izraeli labdarúgó-válogatottat. Izrael kettő nullra győzött, mondja elégedett mosollyal Szepesi György.”

Szepesi elmeséli az izraeli újságírónak, hogy 1944. december 1-jén Budapesten teljes bőrönd hamis személyi okmányokat cipelt egy megadott címre, de útközben összetalálkozott járőröző nyilasokkal, akik elől elfutott és megmenekült.

A szocializmus dédelgetett riportere nem beszélt az 1956-ben betöltött szerepéről és ügynöki múltjáról. A héber lap azonban eléggé furcsa módon, de mégis az olvasó tudomására hozza Szepesi besúgói mivoltát. Az interjú zárásaként olvashatjuk, hogy kifelé menet a tolmácsnő felindultan közli az izraeli újságíróval, hogy Szepesi „elfelejtett” beszélni arról, hogy Magyarországon mennyire felkorbácsolta az indulatokat a nemrégiben nyilvánosságra hozott ügynöki múltja, amelyet okmányokkal is bizonyítottak.

S hogy miként reagált erre az izraeli újságíró a besúgó zsidó elítélése helyett, okulásként álljon itt a pontos idézet: „A szélsőjobb Magyarországon nyíltan és arcátlanul felüti a fejét, miközben az ottani társadalmi közmegegyezés értelmében szinte már >>bontonnak<< (jó modor, illendőség – a szerk.) számít az antiszemitizmus. S ezért aztán nem nagyon lehet elítélni a zsidókat a kommunizmus támogatása és ellenzőinek besúgása miatt.”

S hogy még világosabb legyen az izraeli üzenet: A zsidók mindent megtehetnek más népek ellen a hatvanöt évvel ezelőtt, illetve az utóbbi időkben történtek miatt. Szepesi is azért állt be besúgónak.

Bálint Balso 2014.01.31. 18:18:29

Szepesi ,,Galambos" beúgó 6-os kartonja.

kuruc.info/galeriaN/egyeb/vaddezsoanyag4.jpg
Nem kell okvetlenül lepetézni, sportközvetítésein. 1945. után egymást taposták a lógós, 5-10x-es fizetésű ilyen munkakörökre. Ahogy Solti György hiába levelezett haza, karmesteri állásra az Operaházba, itteni zsidó kollégái és nagy ívben tojtak rá.
A sportközvetítésének módját bárki elsajátíthatja. Pláne, ha 5-10-es fizetés mellett elsősorban csak a sportújságokat kell neki nézegetnie. Egy kis hasonló pofátlansággal és gátlástalansággal, bárki rikácsolhat egy meccset közvetítve. Ja, hogy nem mindenkinek van ekkora pofátlan, gátlástalan jelleme.?

nakivagyok 2014.04.13. 11:40:46

Válasz mindenkinek!!!!Undorítóak vagytok mindnnyian!Csak Szepesi volt a bedugó ebben az országban!Bezzeg a közvetitéseikor tapadtatok a rádióra, bagy a tv közvetitésekkor is az ő hangját kapcsoltátok be!Nézzetek a tükörbe és ugy itélkezzetek!Mi rádiósok imádtuk őt és nem véletlenül.Talpig uriember volt és az is marad nekünk amig csak él!

Janos Kliment 2017.10.23. 12:06:50

Muilyen hátrányt szenvedtek a Szepesi György által besúgott személyek ? Ha igen miért nem jelentkeznek, vagy jelentkeztek ?
süti beállítások módosítása