HTML

Hangosfilm

Beszámoló és kutatási napló a régi filmek és mozikultúra szerelmeseinek arról, hogy mi maradt meg mára mindabból a csodálatos találmányból és iparból, ami a XX. században annyira megváltoztatta a közízlést. Célunk az 1945 előtti magyar film, moziélet, és tömegkultúra-történet felidézése a napjainkban folyamatosan előkerülő relikviák kapcsán. Nem csak publikálunk, de kutatunk is, így kíváncsian várjuk azok jelentkezését, akik akármilyen kicsi darabbal, de ki tudják egészíteni ezt a hatalmas mozaikképet! Valamennyi előkerült és itt publikált relikvia a Magyar Nemzeti Filmarchívum gyűjteményébe kerül.

Friss topikok

Isten embere

2015.09.22. 08:58 :: Deak Tamas

Van, létezik. Empirizmusra épülő világunkban persze egy ilyen kijelentés már önmagában viharos, de most olyasvalakiről mesélünk, aki az. Isten elhelyez, nevet ad, irányítja az utat, környezetet, hivatást ad (ezt nevezhetném Sorsnak, Gondviselésnek, véletlennek is, én a legrövidebbnek és a legjobbnak Isten nevét tartom).  Egy olyan életutat rövidebben és egy olyan találkozást hosszabban mesélünk el ami az előbbi mondatnak empirikus tartalmat is ad. Nem egyedüli azok közül, akiket én szívesen neveznék Isten emberének, de élete és munkája rendkívül egyedi és értékes volt. Ez tökéletesen ismeretlen maradt az átlagember számára - mialatt munkájának eredményét milliók látták és élvezték az évtizedek alatt.

d-baktay.jpgAz említett élet 1907. december 19-én kezdődött, amikor erdőbaktai Gottesmann Ernő huszárezredesnek és Manojlovic Paulinának megszületett második gyermeke, egy fiú aki ugyancsak az Ernő nevet kapta. baktay-ervin-3.jpgNagyobbik gyermekük, az akkor  hétéves Geraldine azon a csodás helyen látta meg a napvilágot, amit akkor Lembergnek hívtak. Ha valaki most még egyszer végigízleli a neveket és máris valami ismerős érzés fogná el, az nem a véletlen műve.  Az ifjabb Gottesmann Ernő nagybátyja erdőbaktai Baktay (eredetileg Gottesmann) Ervin, a rendkívüli és sokoldalú tudós és művész volt.

amrita_sher-gil_painter_1913-1941.jpgElső unokatestvére pedig Amrita Sérgil Dalma (angolosan Amrita Sher-Gil), a tragikusan fiatalon elhunyt festőnő, akinek India a modern festészet megteremtését köszönheti és így is tartja számon.

Gottesmann Ernő négy műegyetemi félév után a Magyar Általános Hitelbank idegennyelvű levelezője lett. 1938. márciusától a Magyar Film Irodában kezdett dolgozni és tehetségének, hivatásszeretetének köszönhetően nagyon gyorsan haladt előre. gottesmann-eiben.jpg1939. októberétől a játékfilmosztály előadója, 1941. januárjától ennek, valamint a Magyar Világhíradó főosztályának vezetője. Ez gyakorlatilag gyártásvezetői, produkciós menedzseri feladatokat jelentett. 1940-ben megnősül, felesége egy elvált asszony, O'Egan Viola lesz. O'Egan... Vihart kavaró név ez... és arra a helyre is mutat, amit akkor először hívtak Львов-nak.

1944-ig gyakorlatilag Gottesmann Ernő felügyeli a Magyar Film Iroda játékfilmgyártását, a neve viszonylag kevés filmen volt látható (ezek közül sem maradt fenn mind és nem is mindegyiket sikerült befejezni) de ő volt az az ember aki mindent a kezében tartott és szervezett.

hazassaggal.jpg hazassaggal_002.jpg
kolcsonadott.jpg kolcsonadott_002.jpg
3csengo.jpg 3csengo_002.jpg
ejfelrekiderul2.jpg ejfelrekiderul2_002.jpg
drkovacsistvan.jpg drkovacsistvan_002.jpg
azordognemalszik.jpg azordognemalszik_002.jpg
akegyelmesurrokona.jpg akegyelmesurrokona_002.jpg

Ez utóbbi filmnek az elveszett főcímét utólag, a nyolcvanas években pótolták - Gottesmann nevét nyilván tévedésből írták el.

Ez idő alatt természetesen megismerte a korabeli magyar film/színházművészet krémjét, olyanokat akiknek a munkássága nélkül a mai magyar filmművészet sem létezne, a színházi világ is sokkal szegényebb lenne.

gottesmann-eiben_005.jpg gottesmann-eiben_004.jpg

Egy filmforgatáson Muráti Lilivel és valószínűleg Castiglione Henrikkel.

gottesmann-eiben_002.jpg gottesmann-eiben_003.jpg

Valószínűleg a Cserebere című film forgatásán, 1940-ben Bordy Bellával, Szilassy Lászlóval és Cserépy László rendezővel. A fenti képek az Eiben István - az utolsó tekercs című dokumentumfilmből valók.

Ugyan a II. Világháború után sok kollégájához hasonlóan ő sem dolgozhat a filmgyártásban, 1950 körül mégis kiderül, hogy hogy munkáját, szaktudását az új rendszer sem nélkülözheti. Előbb "belopják" a filmgyárba, majd az enyhülés  időszakában már legálisan is dolgozhat, noha neve soha többet nem jelenik meg filmfőcímen. A híradó főosztályon tevékenykedik, majd  a nemzetközi osztályon lesz fordító. Az 1970-es években megy nyugdíjba, de kollégái sokszor felkeresik, hogy segítséget kérjenek tőle, vagy csak egyszerűen találkozzanak vele.

gottesmann-mfi.jpg gottesmann-mfi_002.jpg

Gottesmann Ernő 1995-ben egy tévéinterjúban, 88 évesen.

Mudrák József Magyar Hangosfilm Lexikon 1931-1944 című könyvében én is közreműködtem. Így amikor 2003 egyik csodaszép napsütéses május délutánján megadatott a lehetőség, hogy meglátogathassam Mudrák József társaságában a 96 éves Gottesmann Ernőt, éreztem, hogy egy olyan találkozás részese leszek, amit nem fogok soha többet elfelejteni. A csodálatos lakásban, amely a huszadik század retteneteit gyakorlatilag karcolás nélkül vészelte át - és amelyből lakóinak, hasonló csodás szerencse folytán, soha nem kellett kényszerrel kiköltöznie  - a bejegyzésünkben eddig említett összes ember alkotása és szellemi lenyomata jelen volt. Amrita Sérgil képei mellett érdekes színfoltnak hatott az idősebb Gottesmann Ernő egyenruhás  festménye, aki a családi hagyomány szerint fontos szereplője volt az 1916-os romániai hadjáratnak.

gottesmann3.jpgA korát meghazudtolóan mozogó idős úr lekötelező szívélyességgel fogadott bennünket. Már az első pillanatban kisugárzásának hatása alá kerültem. Megittuk a keleti módra elkészített kávét, és elkezdődött a beszélgetés - pontosabban szólva, egy csodálatos igaz mesét hallottunk tőle. Elképesztő volt látni és érezni, hogy munkájának minden részletére pontosan emlékszik, hatvan év távlatából hallottunk pontos, a szó szoros értelmében pengő- és fillérértékre lebontott információkat egyes filmek büdzséjéről - micsoda lelkiismeretességgel kellett vajon ezt akkor csinálni, hogy hosszú évtizedek után is emlékezhessen rá! Számtalan apró részletet, műhelytitkot hallottunk, mindezt olyan megfogalmazásban, hogy ha szó szerint leírtuk volna, akár azonnal mehetett volna minden a nyomdába. Utánozhatatlan humorral, hihetetlenül elegánsan tudta elmesélni a disszonáns történeteket is.

Soha nem felejtem el a most következő jelenetet, mindmáig élesen van minden előttem. Az első magyar dokumentum-, korabeli szóval kultúrfilmeket rendező nőről, Simonyi Liáról beszélgetve eljutottunk A tojás című rövidfilmhez.

"Ez a film nagyon nehéz munka volt - mesélte. Végig kellett kísérnünk a tojás fejlődésének minden egyes mozzanatát, és ez nagyon hosszú ideig tartott. Probléma volt a fészekben forgatás, de természetesen a laboratóriumi körülmények között sem haladt gyorsabban a munka. Mindent fel kellett vegyünk, de tudtuk, hogy az is nehéz feladat lesz, hogy hogyan fogjuk összevágni úgy a filmet, hogy az az előírt időt ne haladja meg. Ez még csak az első magyar rövidebb kultúrfilmek egyike volt, elég kevés tapasztalattal rendelkeztünk.

A bemutató napján persze eléggé idegesek voltunk, telt házas moziban vetítették a filmet. A legutolsó jelenetet volt a legnehezebb  összeállítani, ebben a kiscsibe széttöri a tojást és előbújik. Micsoda megkönnyebbülés volt nekünk, amikor a mozi közönsége ennél a jelenetnél felállt, és megtapsolta a kiscsibét!"

Az utolsó mondatainál az idős ember arca elkezdett pirosodni, áttüzesedni, szeméből pedig boldog és meghatott könnyek kezdtek el peregni. Számtalanszor visszagondolok erre a jelenetre és mindig rájövök, hogy mennyi mindent lehet ebből az egyszerű történetből tanulni. Érzem a lelkesedést, a munka, a tanulás, a felelősség  örömét benne. Ez a kis egyszerű epizódja ennek a májusi délutánnak pontosan megmagyarázza, miért keresték fel számtalanszor idősek és fiatalok.

gottesmann-eiben_006.jpgA délután zárszava sem volt mindennapi. Elmesélte, hogy miként tartja fenn frissességét 96 évesen is: "Igyekszem mindennap megnézni egy operát a Mezzo-n. Ezeket általában feliratozzák franciául, én meg mindig ellenőrzöm, hogy pontosan egyezik-e a francia felirat az olasz ének szövegével."

Amikor kiléptünk a lakásából, én pontosan éreztem, hogy szívem szerint azonnal visszafordulnék, és hallgatnám még sokáig a magyar filmgyártás igaz meséjét. De a lelkiismeret és az udvariasság szava erős, így természetesen örömmel fogadtuk felajánlását, hogy meglátogathatjuk még, de tudat alatt éreztem, hogy egyedi alkalomnak voltam részese. Tamásnak is be kellett illesztenie a sebbe az ujját - és csak egyszer tehette meg. Ez a találkozás rendkívül megerősítette a hitemet számtalan dologban. Isten embere - aki ezt már nevében is hordozta - életének igaz meséjéből, így, rövidített formában is sok-sok pozitív energiát nyerhetünk.

Gottesmann Ernő 2004. december 20-án hunyt el. Bizonyos, hogy megőrizte frissességét, mert az újsághír szerint is "tragikus hirtelenséggel" távozott el 97. születésnapja után egy nappal.

4 komment

Címkék: film történelem india képzőművészet filmtörténet xx. század

A bejegyzés trackback címe:

http://hangosfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr457790898

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Hegymegi 2016.01.03. 18:05:28

Kedves Deák Tamás!
Hegymegi Kiss Áron vagyok, Gottesmann Ernő (anyám második férje) nevelt fia. Gratulálok a szeretetteljes cikkhez, azonban szeretnék néhány pontosítást tenni.
1. Édesanyja neve Manoilovich Paula volt.
2. Tévedés, hogy a lakás karcolás nélkül vészelte át a háborúkat. A lakás 4 szobájából mind 1944-ben, mind 1956-ban két szoba több ágyú-belövést kapott és rommá vált.
3. A leglényegesebb azonban, hogy a Hunniában, nagyjából ottani aktiv élete utolsó tíz esztendejében (a pontos dátumot nem tudom) a külföldi bér- és koprodukciós munkákat szervező, független "Nemzetközi stúdió" megalapítója és vezetője volt. Ő kötötte (a valutát hozó) szerződéseket, ő felügyelte (részben beosztott gyártásvezetői útján) a gyártást és végzett minden ezekkel összefüggő tevékenységet. Fordítással csak 1970-ben bekövetkezett nyugdíjba vonulása után foglalkozott. Teljes szellemi frissességét egy baleset miatt bekövetkezett haláláig megőrizte.
Üdvözlettel
Hegymegi Kiss Áron

Deak Tamas · http://valtozomult.blog.hu 2016.01.03. 18:44:13

@Hegymegi: Kedves Hegymegi úr, köszönöm szépen a pontosításokat.

Gottesmann Viktor 2016.01.12. 00:59:37

Kedves Deák Tamás!
Gottesmann Viktor vagyok, Ernő fia.
Köszönet a megemlékezésért! Igazán hálás vagyok érte!
Egyuttal- bátyámat követve, - pontosítanék néhány dolgot,-legjobb tudomásom szerint, apám elbeszélései alapján- mert talán ez ad néhány adalékot filmgyártás belső történetéhez. Tehát:
1.Re: Magyar Filmiroda évek: a háború előtt és alatt: ő ott a játékfilm-gyártásért volt felelős, nem a Hiradóért, (amelyet dr.Ágotay Géza vezetett-) bár időnként "besegített" oda is, pl. aláfestő zenék kiválasztásánál. Egy esetről tudok, ahol fontos szerepe volt: a filmnyersanyagot a német Agfa cégtől vásárolták mindenhez. A háború alatt azonban a németek -háborus nehézségkre hivatkozva- erősen csökkentették az utánpótlást. Apám szerint politikai nyomásról volt szó, a németek szerint a Magyar Hiradó
nem az ő szájuk ize szerint prezentálta a rájuk vonatkozó eseményeket. A dolog odáig fajult hogy más nyersanyag-forrás után kellett nézni, ami a háborús évek alatt nem volt egyszerű. Megkeresték az olasz Ferrania céget, akik elvben hajlndóak lettek volne szállítani, de ezüst nyersanyag hiányban szenvedtek. A Hiradó fontossága miatt a kormány úgy döntött hogy a Nemzeti Bank ezüstkészletéből áldoznak a célra. Ennek az ügynek a Ferraniával való megtárgyalásával apámat bízták meg, aki élete végéig örömmel emlékezett vissza az ezzel kapcsolatos olaszországi utazására.
A háburú után -a Magyar Filmiroda megszüntetett, de onnan apám mint nyugdíjas tudott eljönni.
Még a Rákosi években "csempészték vissza" a filmiparba, mégpedig a Hunnia Filmgyárba, ahol szintén a játékfilmgyártáshoz került (ott nem volt hiradógyártás).Miután nem lépett be a pártba így nem lehetett "Gyártási Főosztályvezető"(ezt az állást egy volt eszergályos elvtárs töltötte be), igy aztán kreáltak neki egy "Gyártásfőirányító"-címet (jóval szerényebb fizetésért). Innentől kezdve valóban "főirányitotta" a játékfilmgyártást (miközben igazgatók jöttek és mentek),ami akkoriban csak a Hunniában létezett.
Mindennepi munkájáról naplószerű bejegyzéseket vezettett, amiből tudni lehetett mikor mit és hogyan gyártottak éppen..
A Kádár korszakban aztán "átfúrták" a régi munkahelyére, a volt Filmiroda épületébe ami Budapest FIlmstudió ill.később mint a Mafilm "2-es telepe" néven a Hiradót és dokumentum -ill.egyébb kisfilmeket gyártott. A felsőbb hatalmaknak (Filmfőigazgatóság ill. a minisztérium) ez kapóra jött és megbízták hogy ott is szervezzen egy "játékfilmstúdiót", ami megtörtént és ott is beindult a gyártás. Egy napon "out of blue" megjelentek nála a Walt Disney cég emberei, akik egy dokumentunfilmet akartak produkálni a magyar táncfolklórról, és előzöleg a Hunniából kapacitáshiányra hivatkozva elküldték őket. Apám kapott az alkalmon, a filmet leforgatták (a legjobb magyar táncegyüttesek részvételével.) Ez volt az egyetlen film -a háború után-ahol apám közvetlenül mint gyártásvezető is fellépett. A film "nemzetközi koprodukció" címen jött létre, gyakorlatilag "bérmunka" volt, és utánna apám egy kövér dollár(!)-csekket adhatott át a minisztériumnak. A dolog nem maradt következmények nélkül, apámat visszahelyzték a Hunniába, keze alá szerveztek egy külön, független osztályt "Nemzetközí Stúdió" cimen, (további dollárok reményében), ezt vezette aztán -üzletileg és gyártásilag- igen sikeresen, a nyugdíj határt is túllépve.
Más...a fenti -forgatáson készült- régi képek közül az első kettő különösen kedves nekem, mert az apám mellett látható bajszos öreg úr a fentebb említett nagyapám, id. G.E. nyug. huszárezredes, akiről csak kevés fotó-anyag maradt rám..!
Mégegyszer köszönöm a cikket!
Baráti üdvözlettel: Gottesmann Viktor

Deak Tamas · http://valtozomult.blog.hu 2016.01.18. 09:09:05

Kedves Gottesmann úr, nagyon köszönöm a javításokat és a kiegészítéseket.