HTML

Hangosfilm

Beszámoló és kutatási napló a régi filmek és mozikultúra szerelmeseinek arról, hogy mi maradt meg mára mindabból a csodálatos találmányból és iparból, ami a XX. században annyira megváltoztatta a közízlést. Célunk az 1945 előtti magyar film, moziélet, és tömegkultúra-történet felidézése a napjainkban folyamatosan előkerülő relikviák kapcsán. Nem csak publikálunk, de kutatunk is, így kíváncsian várjuk azok jelentkezését, akik akármilyen kicsi darabbal, de ki tudják egészíteni ezt a hatalmas mozaikképet! Valamennyi előkerült és itt publikált relikvia a Magyar Nemzeti Filmarchívum gyűjteményébe kerül.

Friss topikok

Rekonstruált életkép a Millennium korából

2015.06.10. 11:29 :: mkurutz

A napokban már lelkendeztem a Fortepanra felkerült Klösz György-féle fényképhagyaték láttán, és azóta nem is nagyon bírok lejönni a monitorról. A nagy felbontásnak köszönhetően valójában nem is 1500 képről van itt szó, hanem annál sokkal többről, hiszen az eredetileg A/4-es méretű negatívok és nagyításai részletek és izgalmak garmadájával szolgálnak. Azt hiszem, a most publikált gyűjtemény mindhárom egysége önállóan is megérne egy misét: az átalakítás előtti Budapest, az emberi szem elől elzárt kastélyok és a jövőre 120 éves Millenniumi ünnepségek, illetve ahogy akkoriban hívták, az "Ezredéves Országos Kiállítás". Most ez utóbbiról lesz szó, aminek éppen ötvenéves fordulóján indult el Magyarország egy olyan úton, amelyen nem csak nem volt illő erről a rendezvényről beszélni, de annak gazdagságát és mondanivalóját is igyekeztek évtizedeken át letagadni. Ez viszonylag sikerült is, hiszen mára tényleg nemigen maradt belőle semmi, ezért is különösen értékes ez a mostantól látható 350 fénykép. Olyan régen volt mindez, hogy az, amit a még a nagymamám mesélt róla a hetvenes években, már az sem személyes élménye volt, hanem olyan, mint a népmesében: "ő is még az öreganyjától hallotta".

Nem tudom, ki hogy van vele, de a Városliget régi épületei nekem mindig ezt az országos eseményt juttatják eszembe. Ismerem jól a falakat és az épületek részleteit, de most a fényképek láttán még közelebb jött hozzám a Millennium, aminek apró részletein át valahogy újfent egy népmesei elem jutott az eszembe: az "egyszer volt Budán kutyavásár", vagyis egy olyan magaslat, amit azóta sem sikerült megugranunk, és úgy tűnik, ez már így is marad. Egyszeri és megismételhetetlen jelenségről van szó tehát, ami iránt joggal érzett nosztalgiát a trianoni Magyarország a harmincas években. osbudavara_25_masolata.jpgEzen belül is nagy szeretettel emlékeztek lépten-nyomon az olyan szórakoztató intézményekre, mint a Moulin Rouge, az "Alpesi falu" vagy a mai Állatkert helyén állt "Ősbudavára", amelyről így írt 1940-ben Tarján Vilmos, az egyik  szemtanú: "A lampionok sokasága már a bevonuláskor édes varázslatba ringatta a közönséget. A centrális helyeken zenekarok játszottak, közöttük a Honvéd-Zenekar, a híres Bachó vezényletével. Ez a katona-karmester külön attrakció volt. Földöntúli nyugalommal dirigált a szép szál ember s a legviharosabb csinnadrattázás közben is nyugodt maradt. (...) Olasz utcai énekesek énekelték a jambot, gitárpengetéssel kísérve nótájukat. Az éttermek és kávéházak terraszán cigányzenekarok játszottak. Ősbudavára hátsó részében volt a varieté. Szekula, valamint a későbbi tulajdonos, Friedmann Adolf, világszámokat szerződtettek ide s a remek artistákat nemcsak belépődíj mellett lehetett látni és élvezni, hanem az elkerített rész mellett — ingyen is."

1939_35_szinhazimagazin_002.jpgDe nem csak írásos visszaemlékezések születtek a Horthy-korszakban. Nemrégiben előkerült egy izgalmas rádióműsor-töredék, amely a "Millenniumi muzsikáló album" címet viselte és valamikor 1940 körül keletkezett. Az alig hétperces hangdokumentum által képviselt műfaj is is kihalt már azóta; nem is tudom minek nevezhetnénk azt, amikor egy szerkesztő verses narrációval köt össze prózai hangképeket és zeneszámokat és fűzi egy téma köré?! A rádiójáték egyfajta devianciája lehetett, amiből nyilván remekművek is születtek. Ez a műsor is nagyon érdekes lenne, ha mind a harminc vagy negyven percét meghallgathatnánk. Azonban ismeretlen készítője, aki az otthonában bőrönd nagyságú hanglemezvágógéppel megörökítette az adást, csak a műsor végét vette fel és azt is, itt-ott "megvágta". A felvétel végén hallható lekonferálásból tudható, hogy a műsort a rádió annak idején teljes egészében felvette, ez azonban megsemmisült az ostrom alatt vagy az azt követő évek során.

Látva Klösz György millenniumi sorozatát nem tudtam megállni, hogy ne kapcsoljam össze a fotókat a hanganyaggal, annak ellenére, hogy körülbelül negyven év különbséggel készültek. Izgalmas kísérletnek tűnt, és bízom benne, hogy Klösz György, valamint Szatmári Antal és Balogh Pál, a rádióműsor írója és rendezője is kedvüket lelik benne, valahol egy felhőn csücsülve.

Szólj hozzá!

Címkék: budapest fotó rádió történelem fortepan millennium xx. század kultúrtörténet

A bejegyzés trackback címe:

http://hangosfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr97530978

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.