És valószínűleg ennél nem is lesz nagyobb, ugyanis a magyar fotográfia történetében Klösz György életműve talán a legértékesebb fejezet. Nem feltétlenül a kora miatt, noha a fényképezés hazai elterjedésével csaknem egyidősek a most kikerült képek, hanem a technikája, a minősége és a tartalma miatt. Embertelen munka lehet ezek mögött a képek mögött! Ha csak arra gondolunk, hogy milyen fáradtságos lehetett végigbarangolni (mint az a képek helyszíne is mutatja) keresztbe-kasul az országot koffer mérető fadobozos kamerával, állványzattal, fényérzékeny üveglemezekkel, mobil(!) laboratóriummal, máris képet alkothatunk arról, mekkora feladatra vállalkozott a Mester azért, hogy megmutathassa nekünk a régi Magyarországot.

Pedig ő maga nem is volt magyar! Éppen abban az évben született Németországban, amikor idehaza a magyar lett a hivatalos államnyelv, 1844-ben. A teljes Bach-korszak idejét a "túloldalon", Bécsben töltötte, ahonnan az ott elsajátított vegyészeti és fényképészeti tudományával a Kiegyezés idején érkezett a magyar fővárosba. Húszas évei legelején járt ekkor, és nyilván tele volt energiával, ha ilyen gazdag életművet tudott maga mögött hagyni. A sokkal kényelmesebb portréfényképezés mellett, illetve helyett jobban érdekelte a fotódokumentáció, így a Fortepanra tegnap felkerült 1500 képének csaknem mindegyike az. A Budapest Főváros Levéltára jóvoltából most közkinccsé tett hagyaték minden kockája olyan életkép, amelyek helyén mára már csak kopár törmelékek maradtak. Tényleg a régi Magyarország utolsó másodperceit sikerült megörökítenie, holott nem is feltétlenül erre törekedett. Egyre gyarapodó stábjával olyan témákat keresett, amelyekkel kereskedni tud, ezért idővel sokszorosító üzemet is létesített. Ezért készült legendás Budapest-sorozata és emiatt evickélt csónakokon minden akkori árvíz közelébe, hogy minél szélesebb körben mutathassa meg azt, aminek optikája mögött ő is tanúja volt. Lázasan kereste a fotográfia ésszerű hasznosításának lehetőségeit is, így többhavi munkája eredményeként Párizsban, a világkiállításon be tudta mutatni a legszebb magyar kastélyokat kívülről és belülről. Nem is gondolta, hogy mekkora szolgálatot tesz ezzel a későbbi koroknak, amelyben mindezekből az értékekből már csak a puszta falak maradnak meg.

A Fortepan most publikált sorozatának ez az egyik nagy része. A másik a budapesti városrendezés előtti állapot fényképes konzerválása, ami annyira értékes önálló dokumentáció, hogy emellett még a kommunizmusban sem lehetett elmenni. Ha valaki emlékszik az 1979-ben megjelent "Budapest Anno..." című képes albumra, akkor azt is tudja, hogy milyen átütő sikert aratott ez a kiadvány, amely a háborút követően első ízben mutatta be ezeknek a képeknek egy részét. A most szabadon megtekinthető és letölthető gyűjtemény harmadik része egy mellbevágó sorozat a Millenniumi Kiállítás eseményeiről, épületeiről és kiállított anyagáról, amelyből az szűrhető le világosan, milyen világszínvonalú volt a magyar ipar a 19. század végén. Méltó emléket állít neki és a több mint 100 éve halott Klösz munkásságának ezzel a sorozattal a BFL és a Fortepan, köszönet érte!